A blogom legelején, talán az első bejegyzésben említettem, hogy volt egy nagyobbacska terület Kővágószőlősön, amit évekig műveltünk. Az a kert egy családtagomé volt, végül tavaly úgy döntöttünk, hogy legyen eladva, mi nem tudjuk/kívánjuk tovább művelni és foglalkozni vele.
Az eladásra az okok szerteágazóak voltak, egyik ok adódott a másikból és vissza.
A legfontosabb tényezők mégis ezek voltak:
- távolság: ha mindent számítunk, az a kert 20km-re volt a lakásunktól, az oda-vissza már 40km, ami nem kevés. Főleg akkor, ha porszem került a gépezetbe és mondjuk nem tudtuk az autót használni egy ideig. Hatalmas macera és kényelmetlenség volt kibuszozni, sokszor megtettük. Nem volt egy kellemes élmény. Először is, helyi járattal be kellett jutnunk a belvárosba, a távolsági buszpályaudvarra. Onnan indult a helyközi járat Kővágószőlősre. Mivel ez a járat több kisebb, útba eső faluba is bejárt, mondanom sem kell, hogy mindig tömve volt, mehettünk bármilyen időpontban, ülőhelyünk szinte sohasem volt, 3 kisgyerekkel az viszont nem egy jó móka...
- időhiány: ahogy említettem, az okok egymásból és egymásba ágaznak. Az időhiány a távolságból ágaztatható, tudniillik rengeteg idő elment csak a kijutásra, főleg, amikor buszozni kellett. Amíg az autóban ültünk, vagy a buszon (álltunk...), addig nem tudtam kint dolgozni. Továbbá, a távolság miatt nem engedhettük meg magunknak, hogy hetente 2-3, vagy több alkalommal kimenjünk, hiszen sem az üzemanyag, sem a buszjegy nincs ingyen. Ezért nagyon meg kellett gondolnunk, hogy mikor mentünk ki. Ez pedig mindennek a rovására ment, semmire sem volt időnk rendesen. Az elmúlt 2-3 évben annyira korlátozódott a ténykedésünk a kertben, hogy szinte csak a füvet nyírtuk, de ahogy készen lettünk vele, indulhattunk is haza. Másnap, vagy harmadnak nem tudtunk újra kimenni, hogy a fűnyíráson kívül más munkálatokat is ellássunk, hiszen messze volt ahhoz, hogy csak úgy kiugorjunk bármikor. Ez pedig így hosszú távon nagyon kínkeserves és szívfájdító dolog volt: mentem volna én akár minden nap, vagy minden másnap dolgozgatni, vagy egyszerűen csak PIHENNI, de nem tehettem, mert autóhoz és/vagy buszhoz volt kötve a kertbe való kijutás. A kinti jól megérdemelt pihenés, és a kert igazi kihasználása helyett otthon a négy fal között szenvedtem és sírdogáltam magamban, hogy mennék, DE...
- terület nagysága: jó az, ha van hely, de hátrány is tud lenni. Ez a telek bár nem volt hatalmas, de azért kicsi konyhakertnek sem volt nevezhető. Négyzetméterre nem volt túl nagy (2000 alatt valahol), de amikor a füvet kellett nyírni, akkor azért sok volt.
- szőlő: volt majdnem 10 sor szőlőnk. Rettenetes munka volt a vele való foglalkozás, akármennyire is szerettem. Megint csak az a bizonyos ágazati rendszer jön elő: mivel alig tudtunk kijárni, akkor is csak füvet nyírni, a szőlőre már szinte semmi, vagy csak nagyon kevés idő jutott. Ki lehetett volna irtani a szőlőt, de nekem nem volt ahhoz szívem. Az a kert, ott azon a helyen éppen hogy csak a szőlő miatt volt érdekes és izgalmas, ha kiszedtem volna, már semmi vonzalmam nem lett volna a helyhez. Ez a dolog nem okozott problémát az új tulajnak, az első héten kiirtotta mind a ~250 tőkét. Nekem nem ment volna... tehát, mivel a szőlő volt ott a favorit, de mivel arra jutott a legkevesebb idő, hátrány volt.
- még volt egy jó pár indok a megválás mellett, de azokat most nem részletezem.
Lássuk akkor most, hogy miről is akartam írni főleg: 1 év "kerttelenség" után most ismét lett egy kis kertünk!
A hangsúly a kis-en van: talán 500 nm sincs.
A másik hangsúly a távolságra esik: a lakásunk lépcsőházától a kertkapuig 2km a távolság! Érzékelitek a különbséget, ugye? 20km vs. 2km. Éppen a korábbi távolság tizede! Ez nekünk elképesztően NAGY különbséget és könnyebbséget jelent.
Rossz az autó? Ohh, kit érdekel, kisétolok, vagy felugrok a bicajra és már kint is vagyok (bár bicajt még kell szereznem).
Ez a dolog (távolság) pedig már törli az összes korábbi félelmünket és problémánkat. Ma füvet nyírok, holnap kiugorhatok megkapálni a CHILI VETEMÉNYEST, holnap után kiruccanunk egyet bográcsolni, harmadnap kiugrok és heverészek egyet valamelyik fa alatt, negyednap rendezem kicsit a terület, és a többi és a többi. A távolság miatt MEGTEHETJÜK, hogy akár MINDEN NAP kimegyünk a kertbe, még az sem gond, ha autóval, hiszen olyan közel van, hogy kvázi észrevehetetlen, ráadásul nem esik ki, úgy is minden nap autózunk valamerre, simán útba ejthető a kert is, ha éppen csak félóránk vagy egy óránk van, akkor is kimehetünk MINDEN NAP, és ÉLVEZHETJÜK a természet nyújtotta szépségeket. Nem úgy, mint korábban. Bár azt a kertet is NAGYON szerettük, vissza is sírom, de éppen ez az, hogy sírtam akkor is, amikor még megvolt: ott nem tudtuk ezt megtenni, hogy naponta, vagy akár csak kétnaponta kimenjünk és élvezzük.
Most viszont ez adott lesz, ha akarunk, minden nap élvezhetünk belőle egy kevéskét, vagy dolgozhatunk rajta egy kicsit és folyamatosan lesz látszata, hogy csináljuk, nem úgy, mint korábban, a 'szőlősi kertben, ahol gyakorlatilag nem volt semminek semmilyen látszata, hiszen konkrétan csak a fűnyírásig jutottunk el mindig, mindenféle fejlesztés, bővítés, szépítgetés elmaradt, mert nem tudtuk csinálni a távolság és az abból adódó időhiány miatt.
Közzéteszem az első fotókat a új területről:
Látható, hogy van mit rendezni :D Azt hiszem, most egy pár napig, hétig csattogni fog az átvágó és a metszőolló, meg duruzsolni fog a motoros fűkasza.
Ez egy kb. 4 éve teljesen elhanyagolt, elhagyatott terület, de sok fantázia és lehetőség van benne.
Ahogy néztem, egy alapos ritkítással máris teljesen más képet fog nyújtani, hiszen annak idején elkezdték művelgetni, van pár (talán még életképes) kajszi és egyéb barack fa, van egy halom fenyőfa, meg egy pár majd árnyékot adó "fogalmam sincs milyen" fa.
A feladat tehát adott, ki kell irtani a gazt és az elszaporodott meggybokrokat és fákat.
Utána majd készítek néhány ilyesmi magaságyást és abba fogok ültetni chili és egyéb palántákat, fűszernövényeket, zöldségeket:
Azért néztem ki mintának ilyen falazattal ellátott magaságyásokat, hiszen venyige, faág, bambusz rúd lesz bőven a ritkítás után, tehát adott a természet által szolgáltatott építőanyag, a rengeteg faág és egyebek.
Ez tehát az újdonság és a nagy lehetőségünk most, hogy kiléphetünk ismét a panel lakás erkélyén túl (na, nem úgy...), és nagyobb területen, szabad földben is termeszthetünk pl. Chilit is!
